Különbséget kell tenni az újonnan rakott kemence és a már használatban lévő fűtése között.

A kemence szárító fűtése:

A kemence szárító fűtése hasonló a kályha szárításához, azonban annál nagyságrenddel hosszabb időt vesz igénybe. Ha a hagyományosan épített cserépfalú kültéri kemencét tekintjük, aminek a fala legkevesebb 17-18 cm vastag, akkor a száradás ideje akár másfél-két hónap is lehet. A szárítást kis mennyiségű tüzelőanyaggal kezdve, annak mennyiségét folyamatosan emelve kell végrehajtani. Nagyon fontos, hogy a fűtés ideje alatt a kemence ajtaját nyitva kell tartani. Miután elégett a tüzelőanyag, továbbra is nyitva kell hagyni az ajtót, hogy a keletkező vízgőz szabadon tudjon távozni. Mindig kérjük szakember, lehetőleg az építő utasítását, ha ezt önmagától nem mondaná el.

A kemence kifűtése:

A kifűtés időtartamát és a kifűtéshez szükséges tüzelőanyag mennyiségét többek között a fűtéshez használt anyag fűtőértéke, a kémény huzata, a kemence tömege és persze a külső hőmérséklet határozza meg. Mint korábban szó volt róla, a kemencékben alapvetően hulladékot tüzeltek. Ez nem csupán azért volt így, mert az állt rendelkezésére, hanem mert a kemence, szerkezeti kialakításából adódóan, nem tolerálta a hirtelen felmelegedést, amit a magas fűtőértékű tüzelőanyagok okoznak. Ezt a problémát a modern anyagok használata tompította.

Mikor tekintjük a kemencét kifűtöttnek? Akkor, ha a tűztér belső hőmérséklete a tűz kialvása után tartósan 250-280°C-os.

Hogyan lehet erről meggyőződni? Ha a kemencénken hőmérő van elhelyezve, egyszerű a dolgunk, de ha a hagyományos módszerre bízzuk magunkat, az is csalhatatlan. Csupán annyit kell tenni, hogy a keményfából készített parázsvonót végighúzzuk a kemence fenekén, és ha szikrázik, a kemence sütésre készen áll.

Konkrétan mivel is fűtsünk?

Csak száraz tüzelőanyagot használjunk a fűtésre. Ennek egyik oka az a fizikai alaptétel, miszerint a párolgás hőt von el, jelen esetben a fűtéstől. A másik, hogy a nedves tüzelőanyag égése elkátrányosítja mind a kemencét, mind a kéményt, ami nemcsak csúnya, de veszélyes is. Néhány hagyományos tüzelőanyag: szárízik, szalma, rőzse, ágnyesedék (samottból készített járatos kemence esetén fával is fűthetünk). Gyakorlati tanács: a rőzsét legalább egy nyáron keresztül hagyjuk száradni, az íziket, pedig legalább a kukoricatörést követő februárig szellős, fagyos helyen tároljuk (persze miután a jószág megette azt, ami őt illeti).

De tartsuk szem előtt: A kemence nem szemétégető! Háztartási hulladékot, főképp ha műanyag tartalmú, ne égessünk el benne, mert az, a kemence fenekére leragad, és ez nem túl egészséges…

Süssünk, süssünk valamit….

Egynéhány gondolat a kemencében való sütésről. A szerencsésebbek még emlékezhetnek arra, amikor Nagymama, vagy Dédnagymama foszlós kalácsot, kenyeret, húst, kapros túrós lepényt esetleg töltött káposztát készített a kemencében. Ezek az ízek nem csak a gyerekkort idézik, hanem valóban sokkal jobbak mint más sütőalkalmatosságban készült ételek ízei.

Mint korábban leírtam, az elsődleges és legfontosabb, hogy a kemence megfelelő módon legyen kifűtve. Miután ezt megtettük, két választásunk is van. Vagy bennhagyjuk a hamut és a parazsat a kemencében, vagy nem. Sok szempontból jobb megoldás, ha bennhagyjuk, például jobban sül az étel, ha parázs van körülötte, nem fogjuk magunkat megégetni a hamu kiszedése közben.

Mindössze egy érv szól a parázs kiszedése mellett, mégpedig az, ha annyira kicsi a kemencénk belseje, hogy nem férne bele az edény, vagy a kenyér.

Apropó edény…

Tapasztalatok alapján három típusú edényt lehet a kemencékben főzés céljára használni. A legkevésbé alkalmas az öntöttvas edény. Ha mégis ezt kívánjuk használni, akkor az ne legyen zománcos, ugyanis nem minden zománctípus bírja a hirtelen hőváltozást. De ha mégis ragaszkodunk hozzá, előnyös lehet, ha lábra tesszük az edényt. A következő típus a mindenféle bevonattól mentes lemeztepsi. Kelt tészták sütéséhez ez az alkalmatosság a legmegfelelőbb. A végére maradtak az agyagedények. Az agyagedények sajátosságairól akár egy külön fejezetet lehetne írni, olyan sokfélék lehetnek. Szinte minden ételtípushoz létezik a rá kitalált agyagedény, úgymint fazék, csirke-, halsütő, bogrács stb.

Az agyagedény kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy anyaga samottot is tartalmazzon, mert így tolerálja a hirtelen hőváltozásokat (nem hátrány, ha kimondottan kemencés használatra készült). Lehetőleg kívül belül mázas és a mérete is optimális legyen, hiszen a nagy edény nehéz, azt be is kell tenni a kemencébe, mi több, ki is kell venni.

Ha már a kemencénk és az edényünk megvan, szerezzünk még be néhány segédeszközt, ami megkönnyíti a kemence haználatát, úgymint: parázsvonó, hosszú piszkavas, sütőlapát, cirokseprű, fazék-kocsi.

Hozzászólásokat a fórumunkba várunk.